Rég írtam..és most is nehéz szívvel.

Van az a stressz,amit nem biztos, hogy kibírok al elvonás alatt.Kifogások,kifogások.Tudom.

Gyenge voltam 4 nap visszaesés, igaz, csak pár szál,ami szépen emelkedett újra.Csak egy..ilyen nincs.Számomra legalábbis.Ezt követte 3 nap elvonás,majd újabb 4 nap visszaesés...El kell viselni a kimerültséget, a rossz hangulatot, a nyomást, ami esetleg ér.

Most újra összeszedtem magam,azt hiszem, remélem.Kész vagyok folytatni,amit elkezdtem.

Ha elesek is, felkelek.

Nem szeretnék csalódni magamban...

...kicsit mókás hangulatban írok nektek.Egyre jobban megszoktam, hogy nem és már csak akkor tör rám -de nagyon-ha felmegy a pumpám.Idegesség esetén megnyugtatásra vágyom és a receptoraim kiáltanak, sikoltanak,hogy ne, ne több hülyeséget, fújd ki magad-állj, de kifújom magam úgy,hogy MAGAMTÓL lenyugszom.Ez új és tetszik.

pusz mindenkinek

ne adjátok fel

-nincs veszve semmi, ha visszaesel se, akkor ha eltökélt vagy.(legalábbis ezt olvastam valahol..)

Csak folytasd tovább a harcot.

ja, és nekem ez már a 20.nap!!!!

Emelt rágó-adag,ahogy a szülőit végigültem leendő elsősöm első iskolai értekezletén.

Kiselőadás,hogy -legyünk jó szülők- gyorstalpaló lett abból,amit tájékoztatásnak véltem.Majd megőrültem és téptem a hajam gondolatban és a "de kimennék rágyújtani" érzés tört elő.Rájöttem, a szün hiányzott a pokolból,ez az ami munkahelyen is megnehezíti a leszokást.Relaxáltam jógi módjára a fejemben kiblokkolva  a tancsi nénik csicsergését..Majd hisztérikus kuncogások fogtak el,párommal egyetemben,mert a hely és -zet középkori istápolyra emlékeztetett- ugyanaz az érzés,mint régen az iskolapadban...

Voltam a Vidámparkban- a hullámvasútra nem ültem fel, -felesleges lett volna, most amúgy is az lett az életem.Egyik percben a "hú,de könnyen megy" érzés, amit a "rágyújtanék" követ.

Nem fogok.

Ideje odafigyelnem a étkezési szokásaimra, - folyton rágcsálok,mint egy kis tengerimalac...

MA igazán nehéz volt, különösebb ok nélkül.

Rámtört a sírás, csak sírtam és sírtam...

Tudom,hogy miért-valahogy minden eddigi problémám felnagyult, a sötét depi elöntött.Tudtam, hogy ez meg fog történni, de azért nem könnyű.Észnél kell lennem, nem hagyhatom becsapni magam, végig kell csinálnom.még ha akár egy évig is tart ez az állapot.

Napi emlékeztető:

http://hvg.hu/egeszseg/20110510_dohanyzas_torveny_beteg_korhaz

http://hvg.hu/egeszseg/20110506_dohanyzo_ferfiak_impotencia_konyv#utm_source=hvg.hu&utm_medium=listing&utm_content=related&utm_campaign=related

Egyébként amit már említettem, hogy ha álmodunk a cigivel,az mit jelent.

Nem mást, minthogy tisztul a tüdőnk és méreganyagok szabadulnak fel alvás közben,ami a dohányzást szimulálja.Olyan az íze,bűze, az érzés.

Ma éjjel álmodtam, hogy rágyújtottam és iszonyú érzés volt,hogy elrontottam az absztinenciámat!Nagyon mérges voltam magamra és szomorú.De félébredtem, és hurrá!!!!Ebből egy szó sem igaz.Ettől kezdem jól érezni magam a bőrömben,mint hal a vízben:)

Igen, egy újabb nap.Több-kevesebb stressz ér mindnyájunkat.

Elintéznivalók, gondok -akár örömök is -a megszokás az adrenalin és dopamin kezelésünket a nikotintól tette függővé.

Első lépésben a pszichikai odalát fogom meg a dohányzásnak -az agyam tanulja, hogy reagáljak ilyenkor.Elvégre évtizedekig megvoltak a stresszt feldolgozó normális,egészséges szokásaim.

Már nem furcsa, hogy füst nélkül is tudok az utcán közlekedni.Vagy hogy a teendőket mással is meg lehet szakítani.

Nem állítom,hogy könnyű.Olykor eszembe jut még, néha erősen rámtör, különösen,ha valami,vagy valaki feldühít.A szokásosnál mérgesebb is leszek ilyenkor,de csendben maradok és elszámolok tízig.Vagy százig. :)

Beszúrok egy oldalt, ahol sok jó tipp olvasható:

http://www.hoptechno.com/book43.htm

Angol nyelvű,ezért le fogom fordítani a lényeget egy következő alkalommal.

Közösségem tagjainak  üzenem (bár még csak ketten vagyunk:)

 és minden "eldobni" vágyónak-többen vagyunk,mint hinnék-hogy ne adjátok fel!

Ki gondolta volna? Nem szeretném elbízni magam, de ma meglepően könnyű volt..Tényleg csak egyszer-kétszer fordult elő,hogy eszembe jutott függőségem és nem elemi erővel.

Maradjon ez így, sőt legyen egyre könnyebb! Tényleg nem hittem, hogy ilyen hamar könnyebb lesz. Persze, a rágónak van ebben szerepe, de akkor is.

Igen, 10. napja bírom és ideje ezt megünnepelni!!!

Fejfájás és egyebek ellenére nagyon örülök,hogy itt tartok.Már szabadabb vagyok.

Amire figyelnem kell, az a kávé.Túl sok és szétrobbanok.Régebben 5-6 kávét is ittam, most ezt 1-2-re csökkentettem.

Több zöldet eszem, ez segít, hogy a felborult emésztésem helyreálljon.

A rágó, amit újra használok, meglehetősen könnyebbé tette a dolgot.

Lehet, hogy így nem vagyok nikotinmentes még, de legalább füstmentes és kezdem megszokni az életet így.Amíg legalább a berögzült szokásokat elfelejtem.

De olyan jó,hogy nem kell folyton azt terveznem, hogy ha egyedül vagyok a gyermekemmel, mikor és hogy gyújtsák rá tőle messze.

ÉS hogy nem büdös a ruhám,hajam,kezem..A bőröm is szebb lett, tisztul a szemem környéke (sötét folt van körülötte,ami halványult).

Ahogy tisztul a szervezetem, persze kicsit rekedt lettem és a tüdöm is nemvárt módon fáj picit.

Ugyanakkor jó példa vagyok végre, nemcsak a fiam előtt.Párom is elhatározta,hogy eldobja még idén a cigit.Tőle ez még nagyobb elszánás talán, mert mint sokan, még tizenévesen kezdte-és ma már nem tizenéves.. :)

Régebben is előfordult, hogy mások a nyavalygásomra és nagy elhatározásaimat követve hagyták abba.Igaz, akkor még nem voltam elég elszánt,így én most hagyom végleg el..De akkoriban meglepetés volt számomra, hogy nálam erősebb dohányosok csatlakoztak fogadalmaimhoz ÉS nekik akkor sikerült.

Nekem most fog.Vége lesz, egy kis idő még és teljesen.

Hajrá,igyatok sok vizet és jutalmazzátok magatokat minden napért,ami előbbre vitt a gyógyulásban!

Igen.Szenvedek,nehéz írni is róla, nem is tudom,hogy jó-e.Az elmúlt napokban többet bőgtem, mint egész gyerekkoromban.

A nikotin=drog, és aki ezt tagadja, hazudik.

Szürreális kicsit minden és ma vettem rágót (nikotinos rágót...)-nem bírtam enélkül tovább.A fejfájás csak egy dolog volt, jött a hiszti, a lehangultság, izomfájdalom és borúlátás..sorolhatnám,de nem lehet leírni.

Most könnyebb - per pillanat és remélem,így marad.

Nem adom fel.

Azért sem.Ha belehalok sem.

Indítottam egy csoportot, ahol megoszthatjuk gyógyulást segítő tippjeinket:

http://kozossegek.inda.hu/dohanyo

Természetesen nemdohányzókat, exdohányosokat és "mindig tisztákat" is várunk.

Sőt, ők talán még jobban tudnak minket emlékeztetni arra, hogy miért is jó szabadnak lenni.

Túlvagyok azon a bizonyops 72 órán, nincs már nikotin a véráramomban. Érzelmileg instabil állapotban vagyok, de minden átmeneti.

Röviden néhány tipp:

- igyunk sok vizet, vagy az első 3 napban gyümölcslevet, főleg magas C-vitamin tartalmút.

- ne együnk túl sokat, de többször, elosztva egész nap- a vércukorszintünk így egyenletesebb lesz.(A nikotin befolyásolta a vércukorszintünket is, így nem éreztük magunkat éhesnek.Én össze-vissza ettem eddig, főleg este, napközben gyakran nem, délelőtt szinte soha...)

- igyunk feleannyi kávét,mint eddig. A nikotin a koffein lebontását gyorsította, így most fele mennyiség is elég lesz a kávénkból.

- ne felejtsd, ha rosszul érzed magad, ez azért van,mert beteg vagy és most gyógyulsz.

- légy megértő magaddal - ha irritált vagy és túlreagálsz dolgokat, ha értelmetlenül veszekszel.Próbáld visszafogni magad, de tudd, hogy ez természetes velejárója a dolgoknak. Azért ne koncolj fel senkit:)

- ha hirtelen rádtör a "vágy", csak pár percig tart. Többnek tűnik,de próbáld ki:stopperrel mérd meg-max. 3 perc.

Rövid leszek: iszonyúan fájt egész nap a fejem.Pedig nem szokott.

Ettől függetlenül lehetne bármitől, időjárás-változástól is.

Nehéz,ha tudod, hogy egy gyors fix és az egész elmúlna...Majdnem meginogtam.

Mondja valaki,hogy akaratgyengeség.

Van a kocabagós, vagy társasági dohányos-ő nem igazán függő.Általában akaratgyengébb bárkinél,bár pillanatok alatt le tudja tenni.WOW.A legidegesítőbb figura.Ő fog előtted rágyújtani elvonód 1. napján és kérdezi meg udvariasan ötször,hogy "biztos nem?" és "de nem zavar?"

Van a függő- kezdeti és súlyos skálán- neki már a génjeibe kódolt hajlam van.Nem a szívásra,hanem tendencia az addikciókra.Ha találkozik additívvel és ki akarja próbálni, hamar bekapcsolhat a kis gomb.

Visszatérve a romboló gondolatokra és megingásra - csak majdnem volt.

Aztán arra gondoltam,hogy ez a gyógyulás része-ahogy a receptorok,idegpályák helyreállnak, gyógyulnak, az fáj.A biokémiai egyensúlyt keresi még a kis szürke a fejemben.Ha nem hagyom, sose találja meg.

Nem hiányzik, hogy mások bosszantsanak.Ha mégis, a vér a fejembe száll, elönt a düh szó szerint és ezt meg kell tanulnom kezelni.Megfájdul a fejem mégjobban és vörösen ég az arcom.

Ne várj másoktól megértést.Nem fognak lábujjhegyen járni,mert épp elvonón vagy.Mondjuk így, mert az tulajdonképp.

Ha van egy párod,aki dohányzik- külön kihívás.Tudat alatt talán szeretné,hogy neked ne sikerüljön, amire ő -saját maga szerint-nem lenne képes.Ezért szabotálni igyekezhet, akarva -akaratlan.

Irritált vagyok és paranoiás.

Igen, a családi frikció és elmebaj megsokszorozódhat a folyamat alatt.De nincs megállás számomra, nem adom fel.Senki és semmi nem állhat az utamba.Én magam sem.

Egyébként,ami még eszembe jutott: nem biztos, hogy jó sok embernek beharangozni előre,hogy abbahagyod a dohányzást.Néhánynak muszáj és jó,hogy elkötelezed magad, de állítólag a céljaid elérésének esélyét növeled,ha nem beszélsz róla (és ez most nem számmisztika vagy kristálygömb-logika):

http://www.ted.com/talks/lang/hun/derek_sivers_keep_your_goals_to_yourself.html

Más...

Még egy ok, hogy soroljam,miért nem fogok visszatérni a nikotincserje fogyasztására.Dühös vagyok. Dühös vagyok, amiért rászoktam.Amiért nem hittem el akkor, valamikor régen,mint a legtöbb ember, általában fiatal, hogy ez mit jelent.

Az egészségemnek, a szabad akaratomnak, a pénztárcámnak.Önkéntes adó, de a drog nem illegális, társadalmilag elfogadott,mint az alkohol is. Boltban vettem, a kereskedő és az állam a díler.

Miért is érné meg leszoktatni a dohányosokat? Az erre irányuló programok nem hatékonyak, inkább csak ellenségkép gyártására alkalmasak.A segédanyag rágó/tapasz,stb. drága, a pihenés -ami segíti az első heteket- még drágább lehet.(Még otthon is.Ha nem tudsz dolgozni.Én most szerencsés vagyok,hogy ráérek.Egy multi hajtása mellett,de lehet magyar kiscég is- a napi stressz és teljesítménykényszer nem engedi,hogy alábbhagyjon a figyelem, hogy lazíts- hogy elvonózz...Ezt a TB-n nem lehet.)

Nem is éri meg a gazdaságnak- a nemdohányzóvá lett exfüstölő már nem hozza be azt a hozzáadott értéket és több jövedéki adót fizetett volna a dobozok után.Ja, és még az is lehet, hogy így tovább fog élni!

Ez végképp nem hiányzik - még több nyugdíjat kell majd fizetni neki meg kórházi ellátást,amíg szíveskedik végre kimúlni.

Fel fogok robbanni?

Fáj a fejem.Pedig szinte soha se szokott.

Az egész valóm egy nagy széthúzódó fájdalom.

Ha megfognék egy villanykörtét, meggyulladna.

Utálom, utálom,utálom.Vennem kell egy stresszlabdát.Vagy inkább egy box-zsákot.

Vagy szaunáznom kéne és csalánnal ütögetnem magam...nem tudom...

Nem bírom.Érdemes? Vége lesz? Egyszer? belátható időn belül?

Ki volt az, aki először azt mondta, hogy próbáld ki ? Egy szadista volt.Egy bosszúálló etikátlan lúzer, aki azt akarta én is szenvedjek.

ÉS ki volt az a hülye, aki rágyújtott? Újra és újra, pedig nem is volt jó?

ÉN voltam.

Dekoncentrált vagyok és le tudnám kaparni a falat.Nincs rágó se, benne vagyok az első abszolút mentes 72 órában.Hazudnék,hogy könnyű. A "feladom", "nem most, majd máskor" érzése búskomor melankóliával kísért.Időnként, főleg estére szomorkás a hangulatom.Máskor se lesz jobb, könnyebb.És dohányozva talán jobb? Hogy utálom magam, amiért képtelen vagyok abbahagyni?Nem engedem, hogy legyőzzön az addikció, én fogom legyőzni.

A saját agyam próbál becsapni- elhitetni velem, hogy cigi nélkül a nap se süt ki.Kezd a logika elhomályosulni.Félelem ural el néha,hogy ez mindig hiányozni fog?Most már ilyen szomorkás leszek, amíg élek?Tudom, hogy nem.

Ha valami felbosszant, most nem nyugtathatom le magam nikotinnal és ez új.Helyette előfordul,hogy sírva fakadok,mint egy gyerek.Szánalmas állapot, de tudtam, hogy ez lesz. A sírás jólesik.Végig kell csinálni, nem fogok így maradni.

Tegyük fel, hogy súlyfeleslegtől szeretnék megszabadulni - 7-8 évig igyekeztem magamra szedni.Akkor most kevesebb,mint egy hét alatt le is dobnám?Nem, ennél kicsit tovább tart - első 72 óra nikotin nélkül kritikus, utána azt mondják,az első hét, a második hét, 4 hét, 6 hét...mondanak mindenfélét, nálam min. 2-3 hónap lesz.Az nem olyan sok, csak minden nap elég az aznappal foglalkoznom.

Sok vizet kell innom.Folyadékot, cukormenteset.Kerülni kell a szénhidrátban gazdag és a zsíros ételeket, édességeket és a kávét...na, igen, a kávéról nem mondok le.A koffeintől bekapcsol a nikotinéhség, de valahogy fel kell kelnem.

Jó ez a szó, hogy nikotinéhség- kifejezi,hogy olyan az,mint a valódi éhség.

Nem bírom,amikor jószándékú nemdohányzó emberek egy legyintéssel elintézik a dolgot, hogy "hát hagyd abba", "ne gyújts rá többet és kész".

"Csak akaraterő kell hozzá (értsd:neked nincs és nekem menne)." -Igen, ez kedves és segít (értsd:egyáltalán nem kedves és nem segít...)

Nem értik,hogy olyan,mintha például nem ehetnél.Hetekig, hónapokig és csak éheznél.Nem halnál bele, le se fogynál,nem gyengülnél le és elmaradnának az ilyen mellékhatások - de az éhségérzet nem múlna el.Hetekig.

Kedves nemdohányzók!

Bár kezdek közétek tartozni, mégis hadd kérjek több megértést a dohányosok és függők nevében.És több türelmet.Az vesse rájuk az első követ, aki soha nem csinált még semmi hülyeséget.

Jó pl.,hogy már nem lehet a megállóban rágyújtani.Én is utálom,ha a kisfiam mellett fújja valaki a füstöt (én sose tettem, más gyerekétől is mindig messze álltam).De azért arra a dohányosra, aki amúgy is messze áll -talán a rendelet előtt is tette- nem kell megvetéssel nézni, nem kell megjegyzést tenni, leköpni.Nem ellenségek vagyunk.Nem ő tehet mindenről.Ne legyen a napi box-zsák.

Bár lehet, hogy ez a megvetés segít, hogy valaki úgy döntsön, vége.Igaz.De jót tesz ez a te személyiségfejlődésednek, kedves ítélkező?

Bocs, nem vagyok teljesen egomán, de kell írnom egy levelet magamnak, amit később, mondjuk egy év múlva elolvashatok.Akkor már nem biztos, hogy emlékezni fogok arra, hogy milyen erőfeszítést kellett tennem, hogy eljussak a nemdohányzó szintre.

Kedves Én!

Végre szabad vagy.Már nem költesz ezreket cigarettára és nem büdös se a ruhád, se a hajad, se a bőröd.Nem lehelsz soha füstöt senkire, nem kell a megállóban félreállnod, nem gondolkozol azon, hogy mikor és hogyan gyújts rá, ha pl. egyedül vagy a kisfiaddal.Nem kell trükköznöd ilyenkor, nem kell a napodat másfélórás epizódokra szedned 10-15 percek elvesztegetésével.Nem érzed magad folyton fáradtnak és a bőröd is szebb lett.

Nem fáj a tüdőd és nem ver gyorsabban a szíved, több az energiád és szabad vagy.

Nem vagy rab többé, nem kell sarcot fizetned, jó példa vagy végre a fiadnak is, nem kell haragudnod magadra. Ha sikerült, amiről itt szó van, akkor ne felejtsd el, hogy hosszú volt ez az út és soha semmiért és semmi miatt nem éri meg és nem kell mindezt semmissé tenni, elrontani, vagy feladni.

Maradj így,   egészséges és szabad!

Helló megint,

ez leírhatatlan, hogy milyen rossz.Remeg a kezem, és mintha minden inam egyszerre feszülne meg, húzodnának az izmaim.Már ha lennének izmaim,de ami a helyükön van:)

Tegnap ezt az oldalt olvasgattam:

http://quitsmoking.about.com/

és ezt is:

http://whyquit.com/whyquit/A_Symptoms.html

Elég hasznosak szerintem, rengeteg infóval.Mindkettő angol nyelvű.Vannak persze magyar nyelvű oldalak is, pl.:

http://dohanyzas.lap.hu/

http://www.oefi.hu/color/hatas4.htm

fiatalabbaknak: http://www.cikiacigi.hu/ (itt még játék is van...)

Vannak oldalak, amiktől óva intek mindenkit.Általában ilyen ígéretekkel:

Hogyan lehet leszokni a dohányzásról azonnal, elvonási tünetek és gyógyszerek nélkül?

A válasz egyszerű:sehogy.Legalábbis,ami az elvonási tüneteket illeti.

Ez olyan üres ígéret, mint a "hogyan keress sok pénzt gyorsan és könnyen, kisujjad mozdítása nélkül". (Meg kell rendelni egy terméket, szuper titkos módszert, szolgáltatást, hipnotikus halandzsát max. placebó hatással...rézdrót módszer és a többi áltudományos boszorkányság - elnézést, ha valaki lelkébe gázoltam, nekem ez a véleményem.)

A "whyquit"-en olvastam, hogy a cikk írója 30 évig dohányzott és 6 hét után már elmúltak az erős elvonási tünetek.Ez biztató.Akkor június végén már teljes szabadsággal nyaralhatok.Rájöttem arra is, hogy mit rontottam el tavaly,amikor 10 napig bírtam. A rágó volt az oka- nikotinos, amit harmadik nap elkezdtem használni.72 óra kell, hogy a nagyon erős fizikai tünetek elmúljanak- ha nikotint veszek magamhoz bármilyen formában, akkor ezt kezdhetem elölről,ill.amíg nem ürült ki a szervezetemből,addig nem is tud elmúlni a kezdeti frász.Ez volt a gond, meg az is, hogy kifogásokat gyártottam magamnak.

Úgyhogy tegnap, amikor elfogyott a rágóm, nem vettem újra.Most már úgy látom,hogy a rágó csak meghosszabbítja a szenvedést.Így elkezdődhetett a 72 óra,ami után elvileg már nem lesz ennyire húzós.Menni fog.Vasárnapra már egész "okés" leszek és könnyebb lesz.

Még egy érdekes dolgot olvastam- ha az ember azt álmodja,hogy dohányzik, annak oka  leginkább, hogy a tüdő tisztul és a lerakódott nikotin és egyéb kemikália szabadul fel alvás közben.Ez nem igazán "sóvárgás", hanem örülhetünk, hogy végre tisztul a tüdőnk.

Húúúh...hát ez nem könnyű...egyre inkább nem.A fizikai hiány mellett már pszichikai is van.Tegnap már egész depi lettem.Szomorú, hogy nem dohányozhatok.Plusz irritált és hisztis lettem.

Arra kell gondolnom,hogy ez idővel jó lesz.Már most több az erőm mindenhez.Igaz, remeg kicsit a kezem.De ez el fog múlni.

Meg kell szoknom, hogy nem cigizek és ki kell találnom más időtöltéseket, ha ki akarok kapcsolni.Ez nem hoz azonnali eredményt, de hosszútávban kell gondolkodnom.

Tudatosítom magamban,hogy az agyam be akarja csapni magát, követeli, ami eddig járt neki és olyan érzéseim vannak és gondolataim,amik a kezdeti lelkesedést halványítják, a leszokás előnyeit nem látom már tisztán és a melankólia kezd úrrá lenni rajtam.

Most kell igazán észnél lennem és hinnem, hogy ez átmeneti.És jobb,ha nem is nagyon gondolok az egészre, ha elterelem a figyelmem és teszem a dolgom, ellátom a feladataim.

Irígylem azokat, akik nem dohányoztak soha és nem érzik ezt a hiányt.Én is ilyen leszek idővel.Eszembe sem fog jutni és szabad leszek.

Úgy élsz,ahogy gondolkozol - vagy úgy gondolkozol,ahogy élsz.

Kezdenek előjönni a "lebeszélő" gondolatok.Túl nehéz, ne most, nem bírom, kikészülök, vajon megéri,hogy idegbeteg legyek,stb.

Cigivel se más semmi, csak egy kicsit elnyomja a dolgokat, látszólag enyhíti a stresszt.Valójában növeli.

Tudom, amíg min.2-3 hónap nem telik el, addig még sírósabb is lehet az ember, meg minden egyéb,ami ezzel jár.Nem egyszerű időszak,mert új célokat, örömöket kell találni, új készségeket a stressz levezetésére, a lazításra.

Az emésztés is felborul ilyenkorra, néha remeg a kezem és izzadok.Undi.Nem lehet kikerülni.Nincs mese és nincs visszakozás.Most az egyszer én fogok győzni.

Fura lehet annak,aki először próbálja letenni, ha egyszercsak fulladni kezd, meg fáj a torka,mint nekem- néha légszomjam van, máskor meg túlmozgásos leszek.Hiperaktivitásom miatt most sokkal több dolgot tudok elintézni és már most több az energiám.Nem vagyok estére sem olyan fáradt,mint máskor.

Bevallom, azért nikotinos rágót használok.Ez picit segít nekem.Enélkül nehezebb lenne,igaz, így most még a nikotin nem ürül ki a szervezetemből.Nem mindenkinek jön be a rágó.Nekem a tapasz nem használt, fájt tőle a fejem,meg kiütés lett a bőrömön a helyén.

Már meg is jutalmaztam magam, tegnap megvettem egy kedvenc magazinomat- ráadásul igyekszem egészségesebben enni.Semmi fogyókúra,az túlzás lenne- csak jobban oda kell figyelnem,mert tudom,hogy fog rám rakódni egy kis súly.

Nehéz a párom dohányzását tolerálnom most - állandó példa az utánzásra, meg nincs közös cigizés.Legyen ellenpélda és utánozzon majd ő.Ha akar.Ráerőltetni nem fogom és nem is lehet.

Gyakran a leszokott dohányos a legkevésbé megértő a dohányosokkal.Nem akarok olyan lenni.Persze most még néha hálásan lélegzem be mások füstjét, ez is undi...Ez el fog múlni, de a megértésem nem. Ez egy drog és függőség. Nehéz tőle megszabadulni.Évek óta tartó "barátságot" kell megszakítani, berögződött cselekvésmintákat lecserélni.

Mire a végére érek ennek a folyamatnak, már nem kedves ismerősöm lesz a cigaretta, hanem egy pióca vérszívó alak, akit nehéz volt lerázni.

Azt mondják az okosok,hogy kb. egy év múlva mondhatom majd, hogy vége.Tiszta vagyok.Már nem kell.Tudom, utána sem bízhatom el magam, és soha egyszer sem szabad újra erre úgy gondolni,mint stresszoldó,amihez nyúlhatok.Nem az.

Nem adom fel,ha belehalok sem.De nem fogok belehalni.A dohányzásba lehet belehalni,vagy ami még rosszabb, belebetegedni.

Mit utálok a dohányzásban?

Hogy büdös lesz a hajam, a ruhám, a kezem, a lehelletem.Hogy nem hajolhatok a kisgyerekemhez oda lelkifurdalás nélkül, hogy ezt érzi rajtam, hogy fontosabb volt reggelente az első cigi,mint hogy türelmes legyek a családommal, hogy szinte nem tudtam enélkül közlekedni (mintha benzin lett volna...),hogy egy csomó pénzt költöttem erre az évek alatt, annyit, amiből már Mauritiuson is nyaralhattam volna, vagy egy kisebb ház törlesztőrészlete is lehetett volna...Sorolhatnám.

De nem fogom.Inkább örülök előre a jövőnek,amiben ez már nincs jelen.És a jelenben sincs.A jelenben csak egy kis gyógyulási folyamat van,ami látszólag rossz,de kell.Mint ahogy egy gyógyszer is keserű,vagy egy műtét is fájdalmas.

Rövid idő ahhoz képest, hogy hány éve megy ez, -ezen túlesek és kész.

hali mindenkinek,

 Aki hozzám hasonlóan és velem egy cipőben jár.Nem a 38-asban, hanem a "most már tényleg itt az ideje" és "soha többé,ha belepusztulok is" fajtában...NEM, nem és nem szabad újra rágyújtanom.Na nem azért, mert már a megállóban sem lehet..Érdekes, én eddig sem fújtom ott mások fejébe a füstöt, az intelligensebb megoldásnak tűnt,hogy arrébb állok.Yóval arrébb.

Persze az sem minden..most sokkal erősebben érzem a szagokat-második napja nem gyújtogatok-és már 15-20 méterről is megérzem a cigi most még kellemesnek is tűnő "illatát"...hátigen...először is meg kell utálni.ez nehéz lesz, régi yó cimbora, akinek eddig is gond nélkül odaadtam az utolsó fillérem is, miközben ő az időmet és a tüdőm darabjait rabolta.Szeretjük a rosszfiúkat, szeretjük a rossz dolgokat...MARHA nehéz..

Aztán egy ponton elegem lett.Ez pár éve volt...2007-ben.Azóta ez egy folyamatos program nálam.De itt a vége, talán.Nincs több kifogás.Az évek alatt rájöttem, hogy mindig van okom rá,hogy ne most legyen a megfelelő idő a leszokáshoz.(Ez egy elég hülye szó,amit gyakran félreértenek,ha kimondod,így javaslom, szóban inkább mondd másoknak, hogy "igyexem nem dohányozni" v. ilyesmit:)

na igen, a szagok..Nemcsak a cigit érzem jobban...meleg van és a buszon minden mást is érzek.Az utcán is.Ebből még a hagymás hamburger a legjobb szag...

Tegnap reggel szó szerint remegtem.Sokan alábecsülik szvsz a nikotin-elvonást, ill. hogy mivel jár az elszenvedőjének (akármennyire is hibásak voltunk,hogy idekerültünk,most baromira szenvedünk).Egyes kutatók már a heroinhoz hasonlítják a függés erősségét.Nem mindenkire igaz. A koca-dohányosokra általában nem.Olyan gén is kell hozzá, hajlam.Társfüggés ráerősíthet,mint az alkohol (nem a társadtól való függés, báár ki tudja).Vagy más.AKármi más.A dependencia-hajlamos embernek szinte mindegy, mi:)

Szóval azt mondani, hogy:"hagyd abba szívem,rossz ez neked"-na,ettől mindig rá akarok gyújtani...

Neked kell akarni.És fel kell vállalni a fájdalmat, meg kell élni, amivel ez jár.De ettől leszek én -ÉN.

Sokáig féltem, hogy az első leszek,aki másokat felkoncol az elvonás alatt, annyira ideggörcsös leszek az érzelemtompítás nélkül...De nem fog ez történni.Egyidejűleg önkontrollt is gyakorlok---relaxálok, és igyexem minél elnézőbb lenni, semmi sem olyan fontos most,mint ez a porjekt.Ugyanakkor paradox módon nem szabd túúúl sokat gondolni rá.Mármint arra sem,hogy épp elvonom magam.Mert ha ekröül forog a fejem,előbb utóbb kimagyarázom,miért muszáj mégis.Na ez nem lesz ÚJRA.Mert minden újabb elbaltázott próbálkozás csökkenti az esélyeket.Elhiszed, hogy nem vagy rá képes.

Én képes vagyok.Remélem.Most már.Ennyi év megrögzött adag-csökkentése után,talán.(napi 30 szál 10mg-osról jöttem le a leggyengébbre a nem említendő brandemben, kb 10-12 szálra).Nálam ez 3 év volt.Nem kell ilyen lassúnak lenni.Van,aki azonnal nullára megy,egyik napról a másikra.Csodálom őket, kicsit irígy is vagyok...:)

Mára ennyi.Kiírom,amit muszáj,de ennyi.Az élet másról is szól.Sziasztok!:)