Húúúh...hát ez nem könnyű...egyre inkább nem.A fizikai hiány mellett már pszichikai is van.Tegnap már egész depi lettem.Szomorú, hogy nem dohányozhatok.Plusz irritált és hisztis lettem.

Arra kell gondolnom,hogy ez idővel jó lesz.Már most több az erőm mindenhez.Igaz, remeg kicsit a kezem.De ez el fog múlni.

Meg kell szoknom, hogy nem cigizek és ki kell találnom más időtöltéseket, ha ki akarok kapcsolni.Ez nem hoz azonnali eredményt, de hosszútávban kell gondolkodnom.

Tudatosítom magamban,hogy az agyam be akarja csapni magát, követeli, ami eddig járt neki és olyan érzéseim vannak és gondolataim,amik a kezdeti lelkesedést halványítják, a leszokás előnyeit nem látom már tisztán és a melankólia kezd úrrá lenni rajtam.

Most kell igazán észnél lennem és hinnem, hogy ez átmeneti.És jobb,ha nem is nagyon gondolok az egészre, ha elterelem a figyelmem és teszem a dolgom, ellátom a feladataim.

Irígylem azokat, akik nem dohányoztak soha és nem érzik ezt a hiányt.Én is ilyen leszek idővel.Eszembe sem fog jutni és szabad leszek.