Rövid leszek: iszonyúan fájt egész nap a fejem.Pedig nem szokott.
Ettől függetlenül lehetne bármitől, időjárás-változástól is.
Nehéz,ha tudod, hogy egy gyors fix és az egész elmúlna...Majdnem meginogtam.
Mondja valaki,hogy akaratgyengeség.
Van a kocabagós, vagy társasági dohányos-ő nem igazán függő.Általában akaratgyengébb bárkinél,bár pillanatok alatt le tudja tenni.WOW.A legidegesítőbb figura.Ő fog előtted rágyújtani elvonód 1. napján és kérdezi meg udvariasan ötször,hogy "biztos nem?" és "de nem zavar?"
Van a függő- kezdeti és súlyos skálán- neki már a génjeibe kódolt hajlam van.Nem a szívásra,hanem tendencia az addikciókra.Ha találkozik additívvel és ki akarja próbálni, hamar bekapcsolhat a kis gomb.
Visszatérve a romboló gondolatokra és megingásra - csak majdnem volt.
Aztán arra gondoltam,hogy ez a gyógyulás része-ahogy a receptorok,idegpályák helyreállnak, gyógyulnak, az fáj.A biokémiai egyensúlyt keresi még a kis szürke a fejemben.Ha nem hagyom, sose találja meg.
Nem hiányzik, hogy mások bosszantsanak.Ha mégis, a vér a fejembe száll, elönt a düh szó szerint és ezt meg kell tanulnom kezelni.Megfájdul a fejem mégjobban és vörösen ég az arcom.
Ne várj másoktól megértést.Nem fognak lábujjhegyen járni,mert épp elvonón vagy.Mondjuk így, mert az tulajdonképp.
Ha van egy párod,aki dohányzik- külön kihívás.Tudat alatt talán szeretné,hogy neked ne sikerüljön, amire ő -saját maga szerint-nem lenne képes.Ezért szabotálni igyekezhet, akarva -akaratlan.
Irritált vagyok és paranoiás.
Igen, a családi frikció és elmebaj megsokszorozódhat a folyamat alatt.De nincs megállás számomra, nem adom fel.Senki és semmi nem állhat az utamba.Én magam sem.
Egyébként,ami még eszembe jutott: nem biztos, hogy jó sok embernek beharangozni előre,hogy abbahagyod a dohányzást.Néhánynak muszáj és jó,hogy elkötelezed magad, de állítólag a céljaid elérésének esélyét növeled,ha nem beszélsz róla (és ez most nem számmisztika vagy kristálygömb-logika):
http://www.ted.com/talks/lang/hun/derek_sivers_keep_your_goals_to_yourself.html
Más...
Még egy ok, hogy soroljam,miért nem fogok visszatérni a nikotincserje fogyasztására.Dühös vagyok. Dühös vagyok, amiért rászoktam.Amiért nem hittem el akkor, valamikor régen,mint a legtöbb ember, általában fiatal, hogy ez mit jelent.
Az egészségemnek, a szabad akaratomnak, a pénztárcámnak.Önkéntes adó, de a drog nem illegális, társadalmilag elfogadott,mint az alkohol is. Boltban vettem, a kereskedő és az állam a díler.
Miért is érné meg leszoktatni a dohányosokat? Az erre irányuló programok nem hatékonyak, inkább csak ellenségkép gyártására alkalmasak.A segédanyag rágó/tapasz,stb. drága, a pihenés -ami segíti az első heteket- még drágább lehet.(Még otthon is.Ha nem tudsz dolgozni.Én most szerencsés vagyok,hogy ráérek.Egy multi hajtása mellett,de lehet magyar kiscég is- a napi stressz és teljesítménykényszer nem engedi,hogy alábbhagyjon a figyelem, hogy lazíts- hogy elvonózz...Ezt a TB-n nem lehet.)
Nem is éri meg a gazdaságnak- a nemdohányzóvá lett exfüstölő már nem hozza be azt a hozzáadott értéket és több jövedéki adót fizetett volna a dobozok után.Ja, és még az is lehet, hogy így tovább fog élni!
Ez végképp nem hiányzik - még több nyugdíjat kell majd fizetni neki meg kórházi ellátást,amíg szíveskedik végre kimúlni.
