Dekoncentrált vagyok és le tudnám kaparni a falat.Nincs rágó se, benne vagyok az első abszolút mentes 72 órában.Hazudnék,hogy könnyű. A "feladom", "nem most, majd máskor" érzése búskomor melankóliával kísért.Időnként, főleg estére szomorkás a hangulatom.Máskor se lesz jobb, könnyebb.És dohányozva talán jobb? Hogy utálom magam, amiért képtelen vagyok abbahagyni?Nem engedem, hogy legyőzzön az addikció, én fogom legyőzni.

A saját agyam próbál becsapni- elhitetni velem, hogy cigi nélkül a nap se süt ki.Kezd a logika elhomályosulni.Félelem ural el néha,hogy ez mindig hiányozni fog?Most már ilyen szomorkás leszek, amíg élek?Tudom, hogy nem.

Ha valami felbosszant, most nem nyugtathatom le magam nikotinnal és ez új.Helyette előfordul,hogy sírva fakadok,mint egy gyerek.Szánalmas állapot, de tudtam, hogy ez lesz. A sírás jólesik.Végig kell csinálni, nem fogok így maradni.

Tegyük fel, hogy súlyfeleslegtől szeretnék megszabadulni - 7-8 évig igyekeztem magamra szedni.Akkor most kevesebb,mint egy hét alatt le is dobnám?Nem, ennél kicsit tovább tart - első 72 óra nikotin nélkül kritikus, utána azt mondják,az első hét, a második hét, 4 hét, 6 hét...mondanak mindenfélét, nálam min. 2-3 hónap lesz.Az nem olyan sok, csak minden nap elég az aznappal foglalkoznom.

Sok vizet kell innom.Folyadékot, cukormenteset.Kerülni kell a szénhidrátban gazdag és a zsíros ételeket, édességeket és a kávét...na, igen, a kávéról nem mondok le.A koffeintől bekapcsol a nikotinéhség, de valahogy fel kell kelnem.

Jó ez a szó, hogy nikotinéhség- kifejezi,hogy olyan az,mint a valódi éhség.

Nem bírom,amikor jószándékú nemdohányzó emberek egy legyintéssel elintézik a dolgot, hogy "hát hagyd abba", "ne gyújts rá többet és kész".

"Csak akaraterő kell hozzá (értsd:neked nincs és nekem menne)." -Igen, ez kedves és segít (értsd:egyáltalán nem kedves és nem segít...)

Nem értik,hogy olyan,mintha például nem ehetnél.Hetekig, hónapokig és csak éheznél.Nem halnál bele, le se fogynál,nem gyengülnél le és elmaradnának az ilyen mellékhatások - de az éhségérzet nem múlna el.Hetekig.

Kedves nemdohányzók!

Bár kezdek közétek tartozni, mégis hadd kérjek több megértést a dohányosok és függők nevében.És több türelmet.Az vesse rájuk az első követ, aki soha nem csinált még semmi hülyeséget.

Jó pl.,hogy már nem lehet a megállóban rágyújtani.Én is utálom,ha a kisfiam mellett fújja valaki a füstöt (én sose tettem, más gyerekétől is mindig messze álltam).De azért arra a dohányosra, aki amúgy is messze áll -talán a rendelet előtt is tette- nem kell megvetéssel nézni, nem kell megjegyzést tenni, leköpni.Nem ellenségek vagyunk.Nem ő tehet mindenről.Ne legyen a napi box-zsák.

Bár lehet, hogy ez a megvetés segít, hogy valaki úgy döntsön, vége.Igaz.De jót tesz ez a te személyiségfejlődésednek, kedves ítélkező?