hali mindenkinek,

 Aki hozzám hasonlóan és velem egy cipőben jár.Nem a 38-asban, hanem a "most már tényleg itt az ideje" és "soha többé,ha belepusztulok is" fajtában...NEM, nem és nem szabad újra rágyújtanom.Na nem azért, mert már a megállóban sem lehet..Érdekes, én eddig sem fújtom ott mások fejébe a füstöt, az intelligensebb megoldásnak tűnt,hogy arrébb állok.Yóval arrébb.

Persze az sem minden..most sokkal erősebben érzem a szagokat-második napja nem gyújtogatok-és már 15-20 méterről is megérzem a cigi most még kellemesnek is tűnő "illatát"...hátigen...először is meg kell utálni.ez nehéz lesz, régi yó cimbora, akinek eddig is gond nélkül odaadtam az utolsó fillérem is, miközben ő az időmet és a tüdőm darabjait rabolta.Szeretjük a rosszfiúkat, szeretjük a rossz dolgokat...MARHA nehéz..

Aztán egy ponton elegem lett.Ez pár éve volt...2007-ben.Azóta ez egy folyamatos program nálam.De itt a vége, talán.Nincs több kifogás.Az évek alatt rájöttem, hogy mindig van okom rá,hogy ne most legyen a megfelelő idő a leszokáshoz.(Ez egy elég hülye szó,amit gyakran félreértenek,ha kimondod,így javaslom, szóban inkább mondd másoknak, hogy "igyexem nem dohányozni" v. ilyesmit:)

na igen, a szagok..Nemcsak a cigit érzem jobban...meleg van és a buszon minden mást is érzek.Az utcán is.Ebből még a hagymás hamburger a legjobb szag...

Tegnap reggel szó szerint remegtem.Sokan alábecsülik szvsz a nikotin-elvonást, ill. hogy mivel jár az elszenvedőjének (akármennyire is hibásak voltunk,hogy idekerültünk,most baromira szenvedünk).Egyes kutatók már a heroinhoz hasonlítják a függés erősségét.Nem mindenkire igaz. A koca-dohányosokra általában nem.Olyan gén is kell hozzá, hajlam.Társfüggés ráerősíthet,mint az alkohol (nem a társadtól való függés, báár ki tudja).Vagy más.AKármi más.A dependencia-hajlamos embernek szinte mindegy, mi:)

Szóval azt mondani, hogy:"hagyd abba szívem,rossz ez neked"-na,ettől mindig rá akarok gyújtani...

Neked kell akarni.És fel kell vállalni a fájdalmat, meg kell élni, amivel ez jár.De ettől leszek én -ÉN.

Sokáig féltem, hogy az első leszek,aki másokat felkoncol az elvonás alatt, annyira ideggörcsös leszek az érzelemtompítás nélkül...De nem fog ez történni.Egyidejűleg önkontrollt is gyakorlok---relaxálok, és igyexem minél elnézőbb lenni, semmi sem olyan fontos most,mint ez a porjekt.Ugyanakkor paradox módon nem szabd túúúl sokat gondolni rá.Mármint arra sem,hogy épp elvonom magam.Mert ha ekröül forog a fejem,előbb utóbb kimagyarázom,miért muszáj mégis.Na ez nem lesz ÚJRA.Mert minden újabb elbaltázott próbálkozás csökkenti az esélyeket.Elhiszed, hogy nem vagy rá képes.

Én képes vagyok.Remélem.Most már.Ennyi év megrögzött adag-csökkentése után,talán.(napi 30 szál 10mg-osról jöttem le a leggyengébbre a nem említendő brandemben, kb 10-12 szálra).Nálam ez 3 év volt.Nem kell ilyen lassúnak lenni.Van,aki azonnal nullára megy,egyik napról a másikra.Csodálom őket, kicsit irígy is vagyok...:)

Mára ennyi.Kiírom,amit muszáj,de ennyi.Az élet másról is szól.Sziasztok!:)