Bocs, nem vagyok teljesen egomán, de kell írnom egy levelet magamnak, amit később, mondjuk egy év múlva elolvashatok.Akkor már nem biztos, hogy emlékezni fogok arra, hogy milyen erőfeszítést kellett tennem, hogy eljussak a nemdohányzó szintre.

Kedves Én!

Végre szabad vagy.Már nem költesz ezreket cigarettára és nem büdös se a ruhád, se a hajad, se a bőröd.Nem lehelsz soha füstöt senkire, nem kell a megállóban félreállnod, nem gondolkozol azon, hogy mikor és hogyan gyújts rá, ha pl. egyedül vagy a kisfiaddal.Nem kell trükköznöd ilyenkor, nem kell a napodat másfélórás epizódokra szedned 10-15 percek elvesztegetésével.Nem érzed magad folyton fáradtnak és a bőröd is szebb lett.

Nem fáj a tüdőd és nem ver gyorsabban a szíved, több az energiád és szabad vagy.

Nem vagy rab többé, nem kell sarcot fizetned, jó példa vagy végre a fiadnak is, nem kell haragudnod magadra. Ha sikerült, amiről itt szó van, akkor ne felejtsd el, hogy hosszú volt ez az út és soha semmiért és semmi miatt nem éri meg és nem kell mindezt semmissé tenni, elrontani, vagy feladni.

Maradj így,   egészséges és szabad!