Úgy élsz,ahogy gondolkozol - vagy úgy gondolkozol,ahogy élsz.

Kezdenek előjönni a "lebeszélő" gondolatok.Túl nehéz, ne most, nem bírom, kikészülök, vajon megéri,hogy idegbeteg legyek,stb.

Cigivel se más semmi, csak egy kicsit elnyomja a dolgokat, látszólag enyhíti a stresszt.Valójában növeli.

Tudom, amíg min.2-3 hónap nem telik el, addig még sírósabb is lehet az ember, meg minden egyéb,ami ezzel jár.Nem egyszerű időszak,mert új célokat, örömöket kell találni, új készségeket a stressz levezetésére, a lazításra.

Az emésztés is felborul ilyenkorra, néha remeg a kezem és izzadok.Undi.Nem lehet kikerülni.Nincs mese és nincs visszakozás.Most az egyszer én fogok győzni.

Fura lehet annak,aki először próbálja letenni, ha egyszercsak fulladni kezd, meg fáj a torka,mint nekem- néha légszomjam van, máskor meg túlmozgásos leszek.Hiperaktivitásom miatt most sokkal több dolgot tudok elintézni és már most több az energiám.Nem vagyok estére sem olyan fáradt,mint máskor.

Bevallom, azért nikotinos rágót használok.Ez picit segít nekem.Enélkül nehezebb lenne,igaz, így most még a nikotin nem ürül ki a szervezetemből.Nem mindenkinek jön be a rágó.Nekem a tapasz nem használt, fájt tőle a fejem,meg kiütés lett a bőrömön a helyén.

Már meg is jutalmaztam magam, tegnap megvettem egy kedvenc magazinomat- ráadásul igyekszem egészségesebben enni.Semmi fogyókúra,az túlzás lenne- csak jobban oda kell figyelnem,mert tudom,hogy fog rám rakódni egy kis súly.

Nehéz a párom dohányzását tolerálnom most - állandó példa az utánzásra, meg nincs közös cigizés.Legyen ellenpélda és utánozzon majd ő.Ha akar.Ráerőltetni nem fogom és nem is lehet.

Gyakran a leszokott dohányos a legkevésbé megértő a dohányosokkal.Nem akarok olyan lenni.Persze most még néha hálásan lélegzem be mások füstjét, ez is undi...Ez el fog múlni, de a megértésem nem. Ez egy drog és függőség. Nehéz tőle megszabadulni.Évek óta tartó "barátságot" kell megszakítani, berögződött cselekvésmintákat lecserélni.

Mire a végére érek ennek a folyamatnak, már nem kedves ismerősöm lesz a cigaretta, hanem egy pióca vérszívó alak, akit nehéz volt lerázni.

Azt mondják az okosok,hogy kb. egy év múlva mondhatom majd, hogy vége.Tiszta vagyok.Már nem kell.Tudom, utána sem bízhatom el magam, és soha egyszer sem szabad újra erre úgy gondolni,mint stresszoldó,amihez nyúlhatok.Nem az.

Nem adom fel,ha belehalok sem.De nem fogok belehalni.A dohányzásba lehet belehalni,vagy ami még rosszabb, belebetegedni.

Mit utálok a dohányzásban?

Hogy büdös lesz a hajam, a ruhám, a kezem, a lehelletem.Hogy nem hajolhatok a kisgyerekemhez oda lelkifurdalás nélkül, hogy ezt érzi rajtam, hogy fontosabb volt reggelente az első cigi,mint hogy türelmes legyek a családommal, hogy szinte nem tudtam enélkül közlekedni (mintha benzin lett volna...),hogy egy csomó pénzt költöttem erre az évek alatt, annyit, amiből már Mauritiuson is nyaralhattam volna, vagy egy kisebb ház törlesztőrészlete is lehetett volna...Sorolhatnám.

De nem fogom.Inkább örülök előre a jövőnek,amiben ez már nincs jelen.És a jelenben sincs.A jelenben csak egy kis gyógyulási folyamat van,ami látszólag rossz,de kell.Mint ahogy egy gyógyszer is keserű,vagy egy műtét is fájdalmas.

Rövid idő ahhoz képest, hogy hány éve megy ez, -ezen túlesek és kész.